Ré vagyok. Köszöntelek benneteket az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében.

Mielőtt elkezdenénk, szabadjon tennünk egy kisebb kérést a jövőbeli működésekre. Ezen az adott munkaülésen egy csekély interferencia tapasztalható a kapcsolatban az instrumentum haja miatt. Javasolnánk az ülést megelőzően egy rendezettebb állapotba fésülését ennek az antenna szerű anyagnak.

Most kommunikálunk.

Meg tudnád mondani elsőként az instrumentum állapotát?

Ré vagyok. Az előzőleg elmondottak szerinti.

Úgy érted, hogy a fizikai energia teljesen kimerült?

Ré vagyok. Ez így van, habár van kiutalt és az ülés számára elérhető fizikai energiánk.

Köszönöm. Egy kérdés, amit nem maradt időm feltenni az előző ülésen és amivel kénytelen vagyok most folytatni, az az, hogy vajon a transzállapot az egyedüli olyan körülmény e, amelyből egy pozitív tudat/test/lélek entitást a negatív szakértő becsalhat a negatív idő/tér konfigurációba?

Ré vagyok. Ez egy hibásan felfogott fogalom. A harmadikdenzitású fizikai komplexumot önként elhagyó tudat/test/lélek komplexum sebezhető, mikor nincs kéznél a megfelelő védelem. Gondosan megfigyelhetitek, hogy nagyon kevés a fizikai komplexuma elhagyása mellett döntő entitás végez olyan jellegű munkát, ami a negatívan irányult entitások polarizált figyelmét magára vonná. A transzállapotban lévők – miként a fizikai komplexumot elhagyót nevezitek – legtöbbje számára a veszélyt a fizikai komplexum oly módú megérintése jelenti, ami visszavonzaná belé a tudat/test/lélek komplexumot, vagy ami megkárosítaná annak mikéntjét, ahogyan az, amit ektoplazmaának hívtok, visszavonásra kerül.

Ez az instrumentum egy anomália abból a szempontból, hogy jó, ha a közvetítőt nem érintik meg vagy nem irányítanak rá mesterséges fényt amíg transzállapotban van, ám az ektoplazmikus tevékenység interiorizált. A fő nehézség tehát, mint tudjátok, az entitás korábban tárgyalt szabad akarat alatti negatív eltávolítása.

Hogy ez csupán a transzállapotban eshet meg, az nem teljesen bizonyos, ám igen valószínű, hogy másfajta testelhagyáskor [out of body experience, OOBE], mint amilyen a halál, az itt vizsgált entitásnak, csakúgy, mint a legtöbb pozitívan sarkosult egyénnek, nagyfokú védelmet nyújtanának bajtársai, [szellemi] vezetők és énjének azon részei, amelyek tudatában vannak az átmenetnek, amit fizikai halálnak hívtok.

Azt mondod tehát, hogy oltalmazó jóbarátok, így fogom nevezni őket, elérhetők minden körülményben, kivéve az úgymond transzállapotot, mely rendellenesnek látszik a többi szempontjából. Így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Miért más ez az úgynevezett transzállapot? Miért nem elérhetők oltalmazó jóbarátok ebben a sajátos állapotban?

Ré vagyok. E szituáció kivételes volta nem a barátok hiánya, mivel mint minden entitásnak, ennek is ott vannak a [szellemi] vezetői vagy angyali jelenlétei és – polarizáció következtében – a tanárai és barátai is. Az egyedi jellemzője azon munkának, amit a Ré társas memória komplexum és csoportotok elkezdett, az a szándék, hogy a legmagasabb igyekezettel oly tisztaságközelien szolgáljon másokat, amit mi [együtt] bajtársakként csak elérhetünk.

Ez riadóztatott egy sokkal eltökéltebb barátot negatív polaritással, aki ennek a sajátos lehetőségnek az eltávolításában érdekelt.

Kimondhatunk újból két megjegyzést: Először is, hosszú ideje kerestünk, hogy találjunk egy alkalmas médiumot vagy instrumentumot és egy alkalmas támogató csoportot. Ha ez a kedvező alkalom véget ér, akkor hálásak leszünk azért, ami eleddig elvégződött, ám az eme összeállítás újramegtalálására utaló lehetőség/valószínűségi örvények csekélyek. Másodszor köszönjük nektek, mivel mi tudjuk, mit áldoztok azért, hogy azt tegyétek, amit egy csoportként tenni kívántok.

Mi nem fogjuk kimeríteni ezt a közvetítőt olyannyira, amennyire tudnánk. Megpróbáltunk beszélni arról, hogy az instrumentum kimerítheti magát az ülések felé mutatott túlságosan nagy elkötelezettségen keresztül. Mindezeket a dolgokat és minden mást is, amit mondtunk, meghallottátok. Hálásak vagyunk. Jelen helyzetben köszönetünket fejezzük ki a magukat Latwiinak hívó entitásoknak.

Úgy értsem e akkor, hogy a halál, történjen akár természetes úton, akár véletlen balesetből vagy öngyilkosságból kifolyóan; minden ilyenfajta halál ugyanazt a halálutáni feltételt teremtené elő, ahol az entitás hozzáférhet a barátai általi védelemhez? Így van?

Ré vagyok. Feltételezzük, arról akarsz felvilágosítást kérni, hogy a halálélményben, mindegy, mi okozta, a negatív barátok nem képesek elköltöztetni egy entitást. Ez nagymértékben így van, mert a tér/idő fizikai komplexumához kapcsolódás nélküli entitás sokkal éberebb és azon rászedhetőség nélküli, ami némiképp fémjelzi azokat, akik teljes szívükkel szeretnek.

Mindamellett a halál, hogyha természetes, akkor vitathatatlanul harmonikusabb; a gyilkosság általi halál zavaros és az entitásnak némi idő/tér szükséges, hogy képes legyen eligazodni úgymond; az öngyilkosság általi halál pedig sok gyógyító munka szükségletét okozza, és mondjuk úgy, hogy egy elköteleződés meghozatalát a harmadik denzitásra egy megújított lehetőség iránt a felsőbb én által felállított leckék megtanulására.

Ez tudatvesztéses állapotokra is igaz baleset, orvosi altatás vagy drogok következtében?

Ré vagyok. Lévén, hogy az entitás nem próbál szolgálatra lenni azon a sajátos módon, mint ami most itt történik, a negatív irányultságú entitások nem találnák lehetségesnek, hogy eltávolítsák a tudat/test/lélek komplexumot. A sajátos ismertetőjegy, miként elmondtuk, ami mondjuk úgy, veszélyes, az a tudat/test/lélek komplexum mások szolgálatának céljából történő kilépni kívánása a harmadik denzitású fizikai komplexumból. Bármely más szituációban ez a körülmény nem lenne érvényben.

Ez az első torzulás hatálya alatti kiegyensúlyozó tevékenység szerepköre volna?

Ré vagyok. Kérdésed némileg homályos. Kérlek alkosd újra sajátságokért.

Csak azt találgattam, hogy mivel a tudat/test/lélek komplexumot kikívánják a harmadikdenzitású testből egy sajátos feladatra mások szolgálatára, ez aztán egy olyan helyzetet idézhet tán elő elsődlegesen az első torzulás tekintetében, amikoris lehetővé válik ennek a szolgálati alkalomnak a negatív szolgálattal való kiegyensúlyozása, s ennélfogva mágikusan lehetővé válik az ellenkező polaritás befurakodása. Jó egyáltalán ez a gondolatmenet?

Ré vagyok. Nem. Az instrumentum szabad akarata valóban szükséges része az Orion csoportot megillető esélynek. Mindazonáltal e szabad akarat és az első torzulás csak az instrumentumra vonatkozik. Az Orion csoport minden reménye a szabad akarat polaritásveszteség nélküli megsértése. Ezért ez a csoport, ha egy bölcs entitás képviseli, igyekszik agyafúrtnak lenni.

Namost, sértett e már meg valaha is egy Vándort úgymond negatív szakértő vagy akárki, hogy aztán negatív idő/térbe helyezze?

Ré vagyok. Ez így van.

Tudnál e beszélni nekem a helyzetről, amiben a Vándor találja magát, s hogy a visszaút miért nem lehet egy egyszerű visszakerülés az ugyanolyan értékű pozitív idő/térbe?

Ré vagyok. A visszaút először is akörül forog, hogy a felettes én vonakodik negatív tér/időbe belépni. Ennek jelentős szerepe lehet ama út hosszában.

Másodszor, amikor egy pozitív irányultságú entitás egy behatóan negatív környezetbe inkarnálódik, akkor kénytelen az én szeretetének leckéit tanulni/tanítani, eggyé válva így más énjeivel.

Mikor ez megtörtént, utána az entitás dönthet úgy, hogy kiengedi a potenciálkülönbséget és polaritást vált.

Az önös szeretet felhalmozott leckéinek elsajátítási folyamata azonban meglehetősen elhúzódhat. Így az entitás, e leckék tanulása során, sok pozitív irányultságot elveszíthet a folyamatban, és polaritása visszaváltásának döntése a közép hatodik denzitásig várathat magára. Mindez mérési módszereitek szerint időigényes, habár a végkimenetel jó.

Lehetséges elmondanod, hogy nagyjából hány ebben a mesterciklusban erre a bolygóra jött Vándor élte át ezt az elmozdítást a negatív idő/térbe? Csak kíváncsi vagyok, hogy sokan voltak e.

Ré vagyok. Megemlíthetjük az efféle előfordulások számát. Csak egy ilyen volt. Az entitás kilétét, a Zavar Törvényéből kifolyólag, nem tárgyalhatjuk.

Azt mondtad, hogy a felettes én vonakodik belépni a negatív tér/időbe. Ez így helyes?

Ré vagyok. Az inkarnációs procedúrába beletartozik az idő/térből a tér/időbe való leszületés. Ez így van.

Akkor a pozitívan sarkosult entitás (teszek egy kijelentést, és majd meglátjuk, jól gondoltam e), mikor először negatív polarizációjú idő/terébe viszik, csakis sötétséget tapasztal, semmi mást. Ezt követően, negatív tér/időbe inkarnálódtatva őt a felsőbb én, megtapasztal egy negatív tér/idős környezetet is, negatívan sarkosult más magáival. Így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Úgy tűnik nekem, hogy ez egy rendkívül szorult helyzet lenne a pozitívan polarizált entitás számára, a tanulási folyamat pedig szerfelett megrázó. Így van?

Ré vagyok. Mondjuk azt, hogy a pozitívan polarizált egyén gyönge tanuló az önszeretetben, és ezért sokkal több időt tölt el vele, ha mondhatjuk, mint az e vibrációs mintákban honosak.

Semmi módja nem létezik, amivel az egyszer rossz helyre került entitás– és feltételezem, hogy ez a téves elhelyezés valamiképp az ő szabad akaratának hatására kell létrejöjjön. Ez így van?

Ré vagyok. Ez teljesen így van.

Na most ez a pont nekem eléggé zavaros.

A pozitívan polarizált entitás szabad akarata működéséből kifolyólag történik az, hogy negatívan polarizált idő/térbe kerül. Ugyanakkor abból kifolyólag is történik ez, hogy nem érti, mit tesz. Bizonyos vagyok abban, hogy ha az entitás teljes megértéssel rendelkezne afölött, amit tesz, akkor nem tenné. A negatívan polarizált másik maga működéséből kifolyólag történik ez, aki megteremt egy olyan helyzetet, amivel becsalogatja őt úgymond ebbe a konfigurációba.

Milyen alapelv érvényesül itt az első torzulás szemszögéből, ami lehetővé teszi, hogy ez történjen, hiszen itt két részét látjuk a Teremtőnek, akik egyenlő értékkel vagy hogy úgy mondjam, egyenlő potenciállal bírnak, de ellentétesen sarkosultak, és ez a helyzet áll elő. Megmondanád nekem, milyen filozófiai törvényszerűség áll kimondottan e tett mögött?

Ré vagyok. Két fontos szempont érvényesül e tekintetben. Először is, megemlíthetjük azt a szituációt, amelyben egy entitás hozzájut egy térképhez, mely silányul jelölt és az igazat megvallva meglehetősen hibás. Az entitás útnak indul célja felé. Azt kívánja, hogy csak érje el a célpontot, de megkavarván őt a téves szavahihetőség és nem ismervén a vidéket, melyen keresztülhalad, reménytelenül eltéved.

A szabad akarat nem jelenti azt, hogy ne adódhatnának körülmények, mikor a számítások csődöt mondanak. Ez az élettapasztalásnak minden nézőpontjára érvényes. Noha hibák nincsenek, vannak meglepetések.

Másodszor, az, amit mi és ti az olyan üléseken végzünk, mint a mostani, mágikus töltetet hordoz – amennyiben használnátok ezt a sokszor félreértett kifejezést. Szabad talán úgy mondanunk, hogy metafizikai erőt. Azok, akik csakugyan erővel dolgoznak, elérhetők kommunikációra nagyjából hasonló erejű entitások hoz és tól.

Szerencse, hogy az Orion entitás nem rendelkezik az e csoport számára honos erővel. Mindamellett elég fegyelmezett, miközben ez a csoport híján áll az ő ereje kimunkált egyenértékűjének. Egyenként mind dolgoztok tudatosságotokon, ám a csoport nem kezdett még el csoportként dolgozni önmagán. Az egyéni munka hasznos, mert a csoportfelállás kölcsönös segítséget jelent: egyik a másikért.

[48 másodperc szünet.]

Ez az instrumentum szolgálatot hajt végre vasárnap esténként a Konföderáció más tagjaitól való közvetítésekkel. Most már vonakodunk folytatni ezt azon eshetőség végett, hogy transzállapotba csusszan és ott a negatívan polarizált szakértő szolgálatokat ajánlgat neki. Vannak e óvintézkedések olyan helyzet kialakítására, ahol [Carla] nem eshet transzba máskor, csak az olyan védett munkaülésen, mint amilyen ez?

Ré vagyok. Három ilyen van. Először is, az instrumentumnak muszáj lesz fejlesztenie a fegyelmezett tudatalatti tilalmat, nehogy Rét hívja. Ebbe tartozna a napi szintű tudatos és megfontolt gondolat. A második óvintézkedés a tartózkodás az instrumentum megnyitásától a jelen kérdéseire és válaszaira. A harmadik elég suta első látásra, de elégséges, hogy a közvetítőt a fizikai komplexumában tartsa. Meg lehet fogni a kezét.

Azt mondod akkor, hogy már csak az, ha megfognánk az instrumentum kezét a közvetítési szakaszok alatt, elejét venné a transznak?

Ré vagyok. Ez elejét venné azon meditációs szinteknek, melyek szükségszerűen megelőzik a transzt. Ugyancsak, arra az esetre, ha az entitás – bármilyen valószínűtlenül is hangzik – képessé nőne elhagyni fizikai komplexumát, akkor a hallószervi áthágás és a tapintási nyomás tartózkodásra késztetné a tudat/test/lélek komplexumot az eltávozástól.

Újra és újra felhozunk mozzanatokat az Esmerelda Sweetwater könyvből, ez is különösen benne van a könyvben. Azon tűnődtem, hogy abban, ahogy próbáltuk visszaszerezni az űrlány tudat/test/lélek komplexumát onnan, ami a negatív idő/tér kellett hogy legyen, mivel odahelyezte azt Trostrick mágus: elfogadható lett e ez a forgatókönyv Trostrick eljárásával az űrlányon és Esmerelda Sweetwater mágikus szertartásával, amit arra eszelt ki, hogy segítsen visszaszerezni az űrlány tudat/test/lélek komplexumát, ésszerű e nagyjából ez a két módszer, vagy akadtak hibák a mágikus technikák megtervezésében?

Ré vagyok. Nem voltak hibák. Csak emlékeztetünk mindenkit, hogy ez a sajátos szereplő, akit ti kitaláltatok, egy gyakorlott szakértő volt.

Trostrick karakterére gondolsz.

Ré vagyok. Ez téves. Esmereldára hivatkoztunk, mint neveztétek e képzeletbeli entitást.

Megemlíthetjük, hogy a hosszú gyakorlás abban a mesterségben, amelyben minden jelenlévőnek intuíciója van, előnyös lenne. Nem beszélhetünk módszertanról, mert igencsak nagy volna a megszegés. Jóllehet csoportos erőfeszítésről beszélni – amint átvizsgáljuk mindegyikőtöket – pusztán megerősítése már ismert dolgoknak. Ennélfogva ezt megtehetjük.

Egy egészen rövid kérdésre van elegendő energiánk.

Sokféle technikája és útja módja létezik az úgynevezett mágikus tudományok gyakorlásának. Egy egy adott csoport saját egyéni felhasználásra tervezett szertartásai vajon lehetnek olyan jók vagy akár jobbak is, mint amiket régebb óta űznek olyan csoportok, mint például az Arany Hajnal Rendje vagy más varázsló csoportok?

Ré vagyok. Habár nem beszélhetünk pontossággal erről a kérdésről, szót adhatunk némi elégtételnek, hogy a szolgálatnak és önfegyelemnek egy rettentő nagy rendszerében a kérdező már behatolt néhány lényeges részlethez.

Ré vagyok. Szabadjon újból megköszönnünk, barátaim, a lelkiismeretességeteket. Minden rendben. Búcsúzunk örvendezve az Egy Végtelen Teremtő erejében és békéjében. Járjatok örömmel. Adonai.