Ré vagyok. Köszöntelek titeket az Egy Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Most kommunikálok.

Meg tudnád elsőként mondani a közvetítő állapotát?

Ré vagyok. A korábban elmondottak szerinti.

Elmondanád, hogy az instrumentum miért hízik most egy ülés után, mintsem hogy fogyna?

Ré vagyok. Annak feltételezése, hogy a közvetítőnek a Rével folytatott ülés vagy munkaszakasz hatására növekszik a testsúlya, hibás.

Az instrumentumnak nincs már abból a fizikai anyagból, amelyet, bármely megfigyelhető mértékben, fel kell használni annak érdekében, hogy ez a kapcsolat létrejöhessen. Ez a csoport elhatározásából fakad, hogy az instrumentum ne használja el a vitális energiát, ami elkerülhetetlen lenne, ha már a fizikai energia komplexum szint deficites. Mióta az energia ezekre a kontaktusokra következésképpen energiacserék produktuma, azóta az instrumentumnak nem kell már ezt a fizikai árat fizetnie. Ebből adódóan a közvetítő nem veszíti el a súlyt.

Mindamellett a gyarapodás, amely történik, két tényezőnek az eredménye. Egyik e fizikai hordozó fokozott érzékenysége mindenre, amit elé tesznek, beleértve azt is, ami felé oly módon torzult, amit ti allergiásnak mondanátok. A második tényező eme nehézségek stimulálása.

Szerencsés e kontaktus kilátásaira valamint az entitás inkarnációjára, hogy ez nem torzul a túlevészet irányába, mivel e sokszor torzult fizikai komplexum túlterhelése fölülírná az egészség/betegség még legbuzgóbb megerősítéseit is, s az instrumentumot a betegség/egészség torzulásai felé, illetőleg extrém esetben a fizikai halál irányába fordítaná.

Köszönjük. Egy elég hosszú, összetett kérdést fogok most feltenni, és az volna a kérésem, hogy a kérdés egyes részeire a válasz aszerint kerüljön megadásra, hogy volt e jelentős különbség a fátyol előtt és után, hogy ebből leszűrhessem, a most tapasztaltak miként használatosak jobb polarizációra.

Kérdezném, volt e jelentős különbség, és mi volt az eltérés a fátyol előtti harmadik denzitású inkarnált állapot során a következőkben: alvás, álmok, fizikai fájdalom, érzelmi fájdalom, szex, betegség, katalitikus programozás, véletlenszerű katalizátor, kapcsolatok avagy kommunikációk a felsőbb énnel vagy a tudat/test/lélek teljességgel, vagy bármely más, a fátyol előtti mentális, testi vagy lelki funkció, aminek eltérése jelentős volt a fátyol utánitól?

Ré vagyok. Elsőként hadd állapítsuk meg, hogy a fátyol előtt és után ugyanazon állapotok léteztek az idő/térben, vagyis tehát az elfátyolozás egy tér/idős jelenség.

Másodikként az élettapasztalások jellegzetességei drasztikusan megváltoztak az elfátyolozási procedúrával. Némelyik esetben, mint amilyen az álmodás és a felsőbb énnel való kapcsolat, az élmény mennyiségileg volt más abból fakadóan, hogy a fátyol elsődleges oka az álmok értelmének, és azon egyedüli ajtó is, amely mögött a felsőbb énnek várnia kell, amíg beléphet.

Az elfátyolozás előtt az álmok nem olyan célt szolgáltak, hogy az úgynevezett tudattalant fölhasználva továbbhasznosítsák a katalizátort, hanem tanulás/tanításra alkalmazták belső síkok béli, és szintúgy magasabb denzitású, külső származású tanító/tanulóktól.

Amint sorra veszed az általad felvetett egyes témákat, az elfátyolozási eljárás során megfigyelhetsz egy nem mennyiségi, hanem minőségi változást a tapasztalásban.

Hadd válasszuk ki példaként a szexuális energiacserés tevékenységeiteket. Ha más témákkal is részleteiben kívánsz foglalkozni, úgy azonnali kérdezésre kérünk. Az elfátyolozásban nem résztvevők szexuális aktivitása esetében minden tevékenység cserés volt. Némely transzfer erős volt. A legtöbb azonban a fátyol híján meglehetősen soványka erejű csere.

A harmadik denzitásban az entitások próbálják megtanulni a szeretet útjait. Ha látható az, hogy mindenki egy lény, akkor a fegyelmezetlen személyiség számára sokkal nehezebb kiválasztani egy társat és belevágni egy szolgálati programba. Sokkal valószínűbb, hogy a szexuális energia véletlenszerűbben szóródik szét annak híján, hogy nagy öröm vagy nagy bánat függne ezektől az élményektől.

Ennélfogva a zöld színű energiacsere – lévén majdhogy kivétel nélkül erről beszélhetünk a fátyolelőtti szexuális energiacserénél – gyengített maradt és jelentősebb kristályosodástól mentes. A fátyolozás utáni szexuális energiacseréket és elzáródásokat már tárgyaltuk korábban.

Ez egy összetettebb tanulmánynak tekinthető, ám egyben olyannak is, mely messze hatékonyabban kristályosítja ki a zöld színű energiaközpontot keresőket.

Vegyük akkor – ha már a szex témájánál járunk – a betegség, ebben az adott esetben a nemi betegség viszonyát a fátyol előtt és után. Létezett ez a fajta betegség a fátyol előtt?

Ré vagyok. Megvolt az, amit betegségnek neveznek, ez a fajta is és mások is, e grandiózus kísérlet előtt és után. Azonban – mivel a nemi baj nagyrészt eltorzult természetű gondolatformák függvénye, melyek a szexuálisenergia torlasszal állnak kapcsolatban – a nemi betegség csaknem teljesen a tudat/test/lélek komplexumok fátyolutáni kölcsönhatásainak az eredménye.

Említetted, hogy kis részben létezett a fátyol előtt is. Mi volt a kifejlődésének forrása az elfátyolozási eljárás előtt?

Ré vagyok. Az eredet ugyanolyan véletlenszerű volt, mint a betegség torzulások természete lényegében, általában. A test komplexum minden egyes porcikája egy növekedési állapotban van mindenkor. Ennek megfordulását kórságnak tekintik, s jótékony hivatása az, hogy befejezzen egy inkarnációt egy alkalmas tér/idő összeköttetésben. Ez volt a betegségek sajátossága, beleértve, amit neminek nevezel.

Egy kijelentést teszek, és azután kijavíthatsz engem. Miként a betegségek működése jellegét látom, különösen a fátyol előtt, abból az látszik, hogy a Logosz egy olyan program mellett foglalt állást, hogy egy adott tudat/test/lélek komplexum folyamatosan növekedjék tudatban – s a test most a háromdimenziós megfelelője volna ennek a tudatnak –, és a növekedés állandó legyen, hacsak egy növekedési hiány vagy képtelenség nem lép fel valamely oknál fogva abban, hogy a tudat folytassa a növekedési mintákat.

Ha ez a növekedés lelassul vagy megáll, akkor az, amit mi betegségnek hívunk, közbelép oly módon, hogy végül véget vessen ennek a fizikai tapasztalásnak, hogy egy új fizikai tapasztalás kezdődhessen, melyben a növekedési folyamat folytatódhat, miután az egész előremenet áttekintése az inkarnációk között lezajlott. Kitisztáznád, kérlek a gondolkodásomat ebben?

Ré vagyok. A gondolkodásod elegendően tiszta ebben a tárgyban.

Egy dolog van, amit nem értek, hogy – ha nincs fátyol – akkor az élet áttekintése az inkarnáció után miért segítené a folyamatot, mivel úgy tűnik előttem, hogy az entitás már addig is tisztában volt azzal, hogy mi az ábra. Lehetséges, hogy ennek a tér/idő és idő/tér természetéhez van köze. Letisztáznád ezt, ha megkérlek?

Ré vagyok. Való igaz, hogy az idő/tér természete olyan, hogy az élet teljességében látható akár egy könyv vagy felvétel, ahol a lapok tanulmányozhatók, végigpörgethetők, és újraolvashatók. Az áttekintés értelme azonban a felmérés, semmint a tanulmányozás. A felmérésnél, mikor a teszt valódi, valamennyi tanulmány párlata letisztul.

A tanulási folyamat során – melyet nevezhetsz az inkarnációnak – függetlenül attól, hogy egy entitásnak a folyamatról való tudomása jelen van vagy sem, az anyag zavaros, és majdhogy elkerülhetetlenül túlzott figyelem irányul részletekre.

A testet öltött állapot megszűntekori felmérés nem az a fajta teszt, ami a sok részlet helyes memorizálását foglalja magában. Ez inkább az én megfigyelésének tesztje az én által, gyakran segítséggel, mint elmondtuk. Ebben a megfigyelésben az illető az összességét látja minden részletes tanulmánynak, mely összesség egy hozzáállás, vagy hozzáállások komplexuma, ami az elme/test/lélek komplexum tudatosságát befolyásolja.

Mialatt ezt elmondtad, addig arra a hasonlatra gondoltam, amint repülőgépet vezetek, s egy tesztrepülést hajtok végre egy szimulátorban, de ez nem olyan nagy teszt, mivel tudom, hogy le vagyunk csavarozva a földhöz, és nem eshet bántódásunk. Ellenben amikor ténylegesen a repülőgéppel repülünk, és a megközelítést végezzük, leszállunk stb., még akkor is, ha minden ugyanolyan… – gondolom, ez egy gyönge hasonlat arra, hogy milyen lehetett a fátyol előtt.

Mindkét esetben ismerem a feltételeket, túl nagy érdeklődést mégsem tanúsíthatok a szimulátoros munka iránt, hiszen tudom, hogy az oda van csavarozva a földhöz. Úgy látom ezt, mint amikor az entitások a fátyol előtt tudták, hogy [nevetés] oda vannak csavarozva a teremtéshez úgymond, vagy részei annak. Ez egy értelmes analógia?

Ré vagyok. Ez elég értelmes, habár nincs kapcsolatban az inkarnáció áttekintésének szerepével, hanem a megtapasztalási különbségekhez kapcsolódik a fátyolozás előtt illetve után.

Namost a fátyol előtt az entitás tisztában volt vele, hogy egy betegséget él át. Egy példaként – mondanál nekem egyet, ha tudsz ilyen esetről, egy betegséget, amit egy entitás a fátyol előtt élt meg, s hogy ő hogyan reagált erre, miként gondolkodott róla, s hogy milyen hatása lett rá a végső értelemben. Tudnál, mondanál nekem egy példát, légy szíves?

Ré vagyok. Mivelhogy az univerzum entitások végtelen sorából épül fel, így az ingerekre adott reakció is végtelen. Ha megfigyeled társaidat, nagyban eltérő válaszokat fogsz felfedezni ugyanarra a betegség felé torzulásra. Következésképp kérdésedet nem válaszolhatjuk meg bármely valóságos megállapítás bármilyen reményében, mivel a szükséges túláltalánosítás túlságosan tág.

Volt e bármilyen megegyezősége vagy hasonló szerepe társadalmaknak vagy társadalmi szervezeteknek a fátyol előtt?

Ré vagyok. A harmadik denzitás, épp a jellegénél fogva, egy társadalmi denzitás. Társadalmak vannak mindenütt, ahol az entitások tudatosak önmagukban és más magukban, s rendelkeznek a kellő intelligenciával azon adatok földolgozásához, melyek az energiák közösségi egyesítésének előnyeire mutatnak. A társadalmi struktúrák a fátyol előtt és a fátyol után is változatosak voltak.

Mindazonáltal a fátyol előtti társadalmak semely esetben nem függtek egyesek szándékos leigázásától mások javára, lévén, hogy ez nem látszik lehetségesnek akkor, amikor mindenki egynek látszik. Megvolt azonban a szükséges mennyiségű diszharmónia különféle kísérletek kitermelésére azokban, amit kormányzati vagy társadalmi szerkezeteknek mondhatsz.

A jelenlegi illúziónkban minden bizonnyal szem elől vesztettük már a felhasznált leigázási technikákat, hiszen oly messzire távolodtunk már a fátyol előtti tapasztalástól. Biztos vagyok benne, hogy sok másokat szolgáló irányultsággal rendelkező is használ fel leigázási technikákat, még ha nincs is tisztában azzal, hogy ezek leigázási technikák, egyszerűen azért, mert már oly hosszú ideje fejlődik, és oly mélyen benne vagyunk az illúzióban. Vagy nem így van?

Ré vagyok. Ez téves.

Szóval azt mondod, nincs olyan eset, amikor másokat szolgáló irányultságúak bármely módon is leigázási technikákat használnának, amelyek társadalmi szerkezeteink fejlődésének eredményeként nőtték ki magukat? Így értetted?

Ré vagyok. A mi fölfogásunk az volt, hogy a kérdésed a fátyol előtti állapotokra vonatkozott. Abban az időszakban nem létezett tudattalan szolgaság, miként nevezitek ezen állapotot. A jelenlegi tér/időben a jóhiszemű és nem szándékos szolgaság oly számosságú, hogy számba vételük meghaladja a képességeinket.

Akkor egy jelenleg másokat szolgálni irányult entitás számára a szolgaság e kevéssé annak vélt formáinak természetén való elmeditálás úgy gondolnám, hogy termékeny lehet a polarizációban. Igazam van?

Ré vagyok. Meglehetősen igazad van.

Azt mondanám, hogy a törvényeknek és korlátozásoknak azon belül, amit mi a jogrendszerünknek nevezünk, egy igen nagy hányada az a jellegű leigázás, melyről az előbb beszéltem. Egyetértesz ezzel?

Ré vagyok. Egy szükségszerű egyensúly a törvény szándékára nézvést – amely a védelem –, hogy az eredmény egy egyenlő torzulást tartalmazzon a bebörtönzés irányába. Ennélfogva mondhatjuk azt, hogy a felvetésed helyes.

Ezzel nem szándékunk befeketíteni azokat, akik – zöld és kék sugár energiákkal – megszabadítani igyekeztek egy békeszerető népet a káosz béklyóitól, csupán rámutatni elkerülhetetlen következményeire a felelősség törvénybe iktatásának, mely nem ismeri fel a minden egyes szituáció egyediségét megtapasztalásotokban.

Dolga e a fátyolnak, hogy – én úgy mondom – félig áteresztő legyen?

Ré vagyok. A fátyol csakugyan ilyen.

Mely technikák és módszerek lettek betervezve a fátylon való keresztülhatolásra, és a betervezetteken kívül vannak e még mások, amelyek előfordultak?

Ré vagyok. Egyet sem tervezett be az első grandiózus kísérlet. Mint minden más kísérlet, ez is csak a meztelen hipotézisen nyugvott. A kimenetel ismeretlen volt.

Felfedezésre került, tapasztalati úton és empirikusan, hogy oly sok módja létezik a fátyol áttörésének, mint amit a tudat/test/lélek komplexumok fantáziája csak elképzelhet. A tudat/test/lélek komplexumok vágya, hogy megismerjék az ismeretlent, közel vonta hozzájuk az álmodást, valamint a keresőhöz a fokozatos megnyílást mindama kiegyensúlyozó mechanizmusokra, melyek elvezetnek a szakértőséghez és tanító/tanulókkal folytatott kommunikációkhoz, ami áttörhet ezen a fátylon.

Az én különféle nem megnyilvánult tevékenységei produktívnak bizonyultak a fátyol bizonyos fokú áttörésében. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a fátyol áttörésének messze legszínesebb, akár extravagáns alkalmai polarizált entitásokkal való kölcsönhatások eredménye.

Kibővítenéd, mit értesz polarizált entitásokkal való kölcsönhatásokon a fátyol áttörésénél?

Ré vagyok. Két említésre érdemes dolgot mondunk.

Az első ama rendkívüli lehetőség a polarizációra két sarkosult entitás kapcsolatában, akik elindultak a másokat szolgáló, vagy néhány kevés esetben, az önmagukat szolgáló ösvényen.

Másodikként megemlítenénk azon effektust, melyet mi a duplázó hatásnak tanultunk meg hívni. Azok a hasonló gondolkodásúak, akik együtt keresnek, sokkal biztosabban találnak.

Konkrétan mely folyamat által – az első esetben, mikor két entitás próbálja meg áttörni a fátylat, legyenek akár pozitívan, akár negatívan polarizáltak – konkrétan melyféle technikával hatolnak át a fátylon?

Ré vagyok. A fátyol áthatolása tekinthető úgy, mint amely azzal a zöld színű aktivitással való várandóssággal kezd gyökeret verni, mely a mindennel együttérző szeretet, ami nem vár viszonzást. Ha ezt az utat követik, akkor a magasabb energiaközpontok aktiválódnak és kikristályosulnak, míg végül megszületik a szakértő. A szakértőben benne van a képesség, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben lebontsa a fátylat, hogy minden újra egynek látszódjon. A másik én elsődleges katalizátor ezen sajátos úton a fátyol áttöréséhez, amennyiben így neveznétek.

Mi volt a legelső elfátyolozási procedúra működésmódja? Nem tudom, hogy megválaszolhatod e ezt. De megpróbálnád megválaszolni?

Ré vagyok. Az elme tudatos és tudattalan részeinek elfátyolozási mechanizmusa egy deklaráció volt, miszerint a tudat komplex. Viszont ez a test és a lélek komplexszé válását is okozta.

Mondanál példát nekem a testnek egy komplex tevékenységére, ami jelenleg adott nekünk, s hogy ez miként nem volt összetett a fátyolt megelőzően?

Ré vagyok. A nagy kísérlet előtt a tudat/test/lélek képes volt kontrollálni az ereiben a vér nyomását, az általatok szívnek nevezett szerv dobogását, az előttetek fájdalomként ismert érzet intenzitását, és minden ma akaratlannak vagy öntudatlannak felfogott funkciót.

Mikor az elfátyolozási procedúra eredetileg kezdetét vette, akkor úgy tűnik, a Logosznak egy listája kellett legyen, mondhatnánk, azokról [a funkciókról], melyek majd öntudatlanná válnak, és azokról, amelyek tudatos irányítás alatt maradnak. Föltételezem, hogy ha ez történt, akkor jó oka volt eme felosztásoknak. Igazam van bármely módon is ebben?

Ré vagyok. Nincs.

Kijavítanál, kérlek?

Ré vagyok. Sok kísérlet volt, amelyekben a test komplexum különféle funkcióit vagy torzulásait elfátyolozták, míg másokat nem. Ezen kísérletek nagy száma eredményezett életképtelen vagy csak marginálisan életképes test komplexumokat. Például nem túlélés orientált működés az, amikor az idegi receptorok tudattalanul kitakarnak bármely fájdalomirányú torzulást.

Namost a fátyol előtt az elme ki tudta takarni a fájdalmat. Felteszem tehát, hogy a fájdalom szerepe akkoriban az volt, hogy jelezze a testnek, hogy egy másféle helyzetet vegyen fel avégett, hogy a fájdalom forrása elmúljék, ám ekkor a fájdalom eltűntethető volt mentálisan. Ez így van e, és volt e másik fájdalomfunkció is a fátyol előtt?

Ré vagyok. A feltevésed helyes. A fájdalom funkciója akkoriban olyan volt, mint a tűzjelző figyelmeztetése azoknak, akik nem érzik a füst szagát.

Mondjuk tehát, hogy egy entitás akkoriban gondatlanságból megégette a kezét. Azonnal elvette a kezét az égő tárgytól, majd aztán, azért, hogy ne érezze tovább a fájást, mentálisan elvágta a fájdalmat, amíg a seb be nem gyógyult. Ez így van?

Ré vagyok. Ez így van.

Mi ezt most a jelenlegi illúziónkban egy bizonyos mennyiségű katalizátor elvételének tekintenénk, ami gyorsítást eredményezhetett volna az evolúciónkban. Így van?

Ré vagyok. A fájdalom iránti hozzáállás tudat/test/lélek komplexumról tudat/test/lélek komplexumra változik. A te hozzáállás megfogalmazásod a fájdalomként ismert torzulás iránt egy produktív attitűdje az evolúció folyamata szemszögéből segítő torzulásoknak.

Arra próbáltam rámutatni, hogy a Logosz terve, oly módon fátyolozva el a tudatost az öntudatlantól, hogy a fájdalom annyira könnyen ne legyen irányítható, létrehozott egy olyan katalizátorrendszert, amelyet korábban nem lehetett fölhasználni. Igaz ez általánosan?

Ré vagyok. Igen.

Namost, némely esetben úgy tűnik, hogy a katalizátornak e felhasználása majdhogynem elszabadult állapotú néhány entitásnál, hogy ők így sokkal több fájdalmat élnek át, mint aminek jó hasznát vehetnék, már ami a dolog katalitikus természetét illeti. Kommentálnád a mi illúzióban elfoglalt jelen helyzetünket ezen sajátos téma tekintetében?

Ré vagyok. Ez lesz ennek a munkaülésnek az utolsó teljes hosszúságú kérdése.

Némely esetben láthattok olyan entitást, aki vagy inkarnáció előtti választás, vagy az élet soráni folytonos átprogramozás révén mohó katalitikus programot fejlesztett ki. Az ilyen entitás meglehetősen vágyja a katalizátor fölhasználását, és a saját megelégedésére úgy ítélte meg, hogy – mondhatnátok – egy nagy durungot kell alkalmazni a homlokra annak érdekében, hogy az én megkapja a figyelmet.

Ezekben az esetekben ez csakugyan hatalmas tékozlásnak tűnhet a fájdalom katalíziséből, s egy mégoly sok fájdalom tragédiájának érzete felé való torzulást élhet meg a másik én. Mindazonáltal jó azt remélni, hogy a másik én megérti azt, amiért – hogy felajánlhassa magának – ez elment bizonyos kínokig: vagyis a katalizátort, melyet a fejlődés céljából hasznosítani vágyik.

Megkérdezhetjük, hogy vannak e még rövidebb kérdések?

Észrevettem, hogy ezt az ülést „Most kommunikálokkal”-kal indítottad. Általában „Most kommunikálunk”-ot szoktál használni. Van e bármi jelentőség vagy különbözőség ebben, majd pedig tehetünk e valamit a közvetítő kényelméért vagy a kapcsolat javításáért?

Ré vagyok. Réék vagyok. Láthatjátok a grammatikai nehézségeket nyelvi szerkezetetekben, ha egy társas memória komplexummal van dolgotok. Nincs különbség az egyes és többes szám első személy között nyelvetekben Rére vonatkoztatva.

Felajánljuk a következőt, nem azért, hogy megsértsük a szabad akaratotokat, hanem mert ez az instrumentum kifejezetten tájékoztatásokat kért a karbantartására nézve, s mert a támogató csoport is így tesz ennél a kérdezésnél. Emlékeztethetünk, hogy az instrumentumnak két területen lehetséges torzulás, mely mindkettő megtámogatható a testi értelemben azon dolgok elfogyasztásával, amelyek kívánatosnak tűnnek az instrumentumnak.

Nem javaslunk semmilyen kemény vagy gyors étrendi rendelkezést, habár felhívhatjuk a figyelmet a folyadékok előnyére. Az instrumentumnak növekvő képessége van megérezni azt, ami segíti majd a test komplexumát. Folyamatosan segítik őt a megerősítések valamint a fény is, mely a nyugalmi denzitásnak az étke.

Felkérhetjük a támogató csoportot, hogy mint mindig, most is figyelje a közvetítőt, hogy az összetettebb fehérjék iránti étvágy esetében a legkevéssé eltorzult kínáltassék fel a testi komplexumnak, amely ebben az időszakban csakugyan képes lehet nagyban felfokozott eltorzulásra.

Ré vagyok. Megköszönjük nektek, barátaim, folyamatos lelkiismeretességeteket másokat szolgáló vágyatok megnyilvánulásának beteljesítésében. Lelkiismeretesek vagytok. A kellékek egészen jól hangoltak.

Ré vagyok. Búcsúzom tőletek, barátaim, az Egy Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Járjatok hát boldogan örvendezve az Egy Végtelen Teremtő erejében és békéjében. Adonai.