Ré vagyok. Most kommunikálunk.
Megadnád elsőként az instrumentum állapotát?
Ré
Ré vagyok. Jóváhagyásotokat kérjük, hogy ezt a választ az általunk használt üdvözlés belefoglalásával vezessük be.
Ezzel egyetérthetünk.
Ré
Ré vagyok. Köszöntünk titeket az Egységes Végtelen Teremtő szeretetében és fényében. Némi nehézségünk adódott az energiabeáramlás csatornájával fájdalom fellángolása miatt, mint hívjátok az instrumentum fizikai test komplexumának eme eltorzulását. Ennélfogva a lehető legrövidebbre kellett fogni a beszédet, ameddig biztonsággal át nem szállítottuk e közvetítő tudat/test/lélek komplexumát. Kedves elnézéseteket kérjük modortalanságunkért. Ez volt helyénvaló.
Az instrumentum állapota a következő. A rendkívüli elővigyázatosság szükségessége kisebb a némiképp mérséklődött fizikai komplexumi energiadeficit miatt. Az eltorzulás lehetősége továbbra is fennáll, és a segítő élelmiszerek fogyasztását illető folyamatos éberség továbbra is ajánlott. Habár a közvetítő ebben a tér/idő nexusban többet él át a fájdalom felé torzulásból, mint ami – mondjuk úgy – normális ennek a tudat/test/lélek komplexumnak, az alap erőnlét kevésbé eltorzult. A vitális energiák a korábban elmondott szerintiek.
Dicséretes az ébersége és törődése e csoportnak.
Mi a jelenlegi helyzet az ötödik denzitású, önmaga szolgálatára polarizált kísérőnkkel, hogy úgy mondjam?
Ré
Ré vagyok. A kísérőtök sosem volt még szorosabb kapcsolatban veletek, mint a jelenlegi nexusban. Egyfajta krízis kibontakozását láthatjátok az úgynevezett mágikus szinten eme adott tér/idő összeköttetésben.
Milyen jellegű ez a krízis?
Ré
Ré vagyok. E krízis természete a kísérőtök és ti magatok relatív polaritásának az eldöntése. Ti a harmadik denzitású illúzió léthelyzetében vagytok, és ebből fakadóan a neofita kollektív tudatos mágikus képességével rendelkeztek, míg a kísérőtök nagyon is szakértő. Mindamellett e csoport alkalmazta az akarat és hit képességeit, illetve a fény behívását, a másokat szolgáló ösvénytől való jelentősebb elsarkosítás kizárására.
Ha a kísérőtök eséllyel tudja depolarizálni ezt a csoportot, akkor gyorsan kell így tennie, mivel az elkülönülés eme bölcseletfeltárásának egy sikertelen kísérletében ő némi elsarkosulással nézhet szembe. Ez fog folytatódni. Következésképp a kísérőtök erőfeszítései hangsúlyosak ennél a tér/idő és idő/tér nexusnál.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nincs szükség vagy akár értelmes indok entitások vagy dolgok megnevezésére. Azon tűnődtem, hogy ennek az adott entitásnak van e neve, csak hogy esetleg fokozhatnánk a vele kapcsolatos kommunikáció hatékonyságát. Van neki neve?
Ré
Ré vagyok. Igen.
Mágikus szempontból rossz volna számunkra tudni az ő nevét, vagy pedig ez nem számítana?
Ré
Ré vagyok. Számítana.
Mi lenne a különbség?
Ré
Ré vagyok. Ha valaki hatalmat kíván gyakorolni egy entitás felett, akkor segítséget jelent ismernie az entitás nevét. Ha valaki nem kívánja a hatalmat egy entitás felett, hanem az entitást a saját lénye szívének közepére kívánja gyűjteni, akkor jó elfelejteni a néven nevezést. Mindkét folyamat mágikusan járható. Mindkettő sajátos módon polarizál. A választás a tietek.
Feltételezem, hogy problémás volna az instrumentumnak jelenleg a más énjének keze nyomása nélkül meditálnia a folyamatos köszöntés végett. Ez így van?
Ré
Ré vagyok. Ez így van, amennyiben az instrumentum mentes kíván maradni a tudat/test/lélek komplexumnak e lehetséges elszeparálásától az általa most tapasztalt harmadik denzitásból.
Feltételezem, hogy ha más okból nem is, de mivel az ötödik denzitású kísérőnk folyamatosan figyeli a Rével folytatott kommunikációinkat, így már tudnia kell az elfátyolozási eljárásról, amelyről mi beszéltünk.
És úgy tűnik nekem, egy intellektuális nézőpontból – ami a tudatos ismerete és elfogadása annak a ténynek, hogy ezt az elfátyolozási eljárást használták fel arra a célra, amire felhasználták –, hogy nehéz lenne magas negatív polarizációt fenntartani, mihelyst valaki intellektuálisan tudatosan elfogadja, hogy ez az elfátyolozási eljárás tényleg valóban lejátszódott az általad leírt módon. Kitisztáznád a gondolkodásomat ezen a ponton?
Ré
Ré vagyok. Elmeműködési módozataid kiigazításának sikerét illetően bizonytalanok vagyunk. De azért kommentálhatunk.
A sarkosulási folyamat, amint a negyedik denzitásba lép, egy olyasmi, ami az elfátyolozási eljárásról való teljes tudomás mellett zajlik, amely a harmadik denzitásban történt. Az elfátyolozási eljárás a harmadik denzitású megélések része. Ennek, csakúgy, mint a harmadik denzitású léttapasztalások összes részének kimeneteléről való ismeret és emlék kitölti a magasabb denzitású polarizált entitást.
Ez mindazonáltal nem befolyásolja a döntést, amit meghozott s ami a harmadik denzitáson túl alapja a további munkának a polarizációban. A másokat szolgáló ösvényt választottak egyszerűen arra használták az elfátyolozási eljárást, hogy lehetségessé tegyék azt, ami nincs. Ez egy teljesen elfogadható módja a Teremtő által az önmegismerésnek.
Azt állítottad, hogy a másokat szolgáló ösvényen lévők arra használják az elfátyolozási eljárást, hogy lehetségessé tegyék azt, ami nincs. Azt hiszem, jól ismételtem vissza, amit elmondtál. Ez így van?
Ré
Ré vagyok. Igen.
Akkor a másokat szolgáló ösvény lehetségessé tette azt, ami nincs. Kibővítenéd ezt egy kicsit, hogy jobban megérthessem?
Ré
Ré vagyok. Ha magad elé képzeled az energiaközpontokat, amint az ő különböző színeikkel teljessé teszik a színképet, akkor láthatod, hogy a másokat szolgáló döntés olyan, amely tagadja a színképnek épp a közepét, mégpedig az univerzális szeretetet.
Ennélfogva minden, ami az ilyen entitások által a szüretelhető minőségű fénybe történő behatolásra épül, egy kihagyáson alapszik. Ennek a kihagyásnak a negyedik denzitásban az én szeretetében kell megnyilvánulnia, vagyis a narancs és citrom energiaközpontok legteljesebb kifejeződésében, melyeket aztán fölhasználnak a kommunikáció és a szakértőség lehetségesítésére.
Mikor az ötödik denzitású finomítást elérik, akkor azt, ami nincs, viszik tovább: a bölcsesség denzitását könyörület nélküli, univerzális szeretet nélküli entitások tárják fel. Azt élik meg, amit szabad akaratuk szerint óhajtanak, azon őszinte véleményen lévén, hogy a zöld színű energia dőreség.
Az, ami nincs, egy önként magukra vállalt sötétségnek tekinthető, melyben a harmónia örökkétartó diszharmóniába fordul. Az, ami nincs, azonban nem képes fennmaradni a harmadik denzitás teljes oktávja során, és, ahogy a sötétség végül meghívja a fényt, ugyanígy az, ami nincs, is végül meghívja azt, ami van.
Úgy vélem, kiugró hibák voltak az épp most befejezett kommunikációban átviteli nehézségek végett. Tisztában vagy ezekkel a hibákkal?
Ré
Ré vagyok. Mi nem tudunk hibákról, habár ez az instrumentum fájdalomfellángolásokat él át, ahogy mondjátok ezt a torzulást. Szívesen látjuk és bátorítjuk érzékeléseiteket bármely átviteli hiba kijavítására.
Egyszerűen arra gondolok, hogy az a kijelentés hangzott el, hogy a másokat szolgáló ösvényről beszélünk. Ellenőriznéd ezt, kérlek?
Ré
Ré vagyok. Megkérnénk, hogy szándékunkat úgy értékeljétek ki, hogy az olyan volt, hogy az önmagát szolgáló ösvényről beszéljünk mint annak ösvényéről, ami nincs.
Engem csupán az a probléma érdekelne itt, mely olykor előadódik itt nekünk az átvitellel, hiszen a „másokat“ szó háromszor is elhangzott az „önmagát“ szó helyett az átvitel során. Valamint tudnál e mondani nekem valamit arról a kommunikációs problémáról, ami itt nekünk előfordult, amely előidézi azt a fajta anomáliát, melytől hogyha nem veszem észre, meglehetősen nagy ellentmondás kerekedhetett volna a párbeszédben?
Ré
Ré vagyok. Elsőként megemlíthetjük nyelvetek esetlenségét, és a benne való járatlanságunkat a magunk honos – mondjuk úgy – léttapasztalásában. Másodikként rámutathatunk, hogy mihelyst tévesen neveztünk meg vagy téves számmal jelöltünk meg egy eseményt vagy dolgot, onnantól e hivatkozás igen valószínűen újrahasználtatik valamekkora átviteli időig, mint hívjátok e mértéket, köszönhetően annak, hogy az eredeti hibát mi magunk nem vettük észre.
Köszönjük. Képes lennél használni az angol nyelv minden szavát, s ha már itt tartunk, minden nyelv minden szavát, amit jelenleg ezen a bolygón beszélnek?
Ré
Ré vagyok. Nem.
Jimtől van itt egy kérdésem. Azt mondja: „Úgy vélem, hogy egyik elsődleges pre inkarnációs döntésem volt a zöld színű energiaközpontot gyógyítási célokra megnyitni. Amint kifejlődni látom az együttérzésemet, helyénvalóbb e inkább bölcsességgel kiegyensúlyozni ezt az együttérzést a gyógyítási gyakorlataimban, vagy pedig amennyire csak lehetséges, hagyni ezt az együttérzést kiegyensúlyozás nélkül kifejlődni?“
Ré
Ré vagyok. Ez a kérdés súrolja a határát annak a fajta kérdésnek, amelyre nem adhatók válaszok szabadakarati megkötései miatt a tanító/tanulóktól származó felvilágosításoknak.
A kiegyensúlyozó eljárás tanulójának javasolhatjuk a legszigorúbb őszinteséget gyakorolni. Amint együttérzést érzékel, az javallatos, hogy, kiegyensúlyozás során, elemezze ki ezt az érzékelést. Sok sok együttérzési tanulmányt vehet igénybe, amíg valódi univerzális szeretet lesz a végeredménye e létfontosságú ugródeszka energiaközpont megkísérelt megnyitásának és kikristályosításának.
Így hát a tanuló sok egyéb összetevőjét fedezheti fel még annak, ami a mindenre kiterjedő szeretetnek tűnhet. Eme összetevők mindegyike egyensúlyba hozható és elfogadható az én részeként és átmeneti anyagként, amint az entitás tanulás/tanításának székhelye mind alaposabban kerül bele a zöld sugárba.
Mikor úgy érzi, hogy az univerzális szeretetet elérte, akkor a következő kiegyensúlyozás vagy a bölcsesség, vagy nem. Ha a szakértő manifesztációkat egyensúlyoz ki, akkor csakugyan helyénvaló egyensúlyba hozni az univerzális szeretetet a bölcsességgel. Ha a kiegyensúlyozás az elmét vagy a lelket illeti, akkor sok finomság van, amit a szakértő gondos megfontolás alá vehet. A szeretet és a bölcsesség, hasonlóan, mint a szeretet és a fény, nem fekete és fehér, hogy úgy mondjuk, hanem egyazon érme két oldala, ha úgy tetszik. Ennélfogva nem minden esetben van az, hogy a kiegyensúlyozás egy elmozdulásból áll az együttérzéstől a bölcsesség felé.
Mindenkor javasolhatjuk a folyamatos emlékezést ama denzitásra, amelyből minden szakértő el szeretne mozdulni. Ez a denzitás a szeretet leckéit tanulja. A Vándorok esetében félig feledett fedőrétegei vannak más leckéknek és más denzitásoknak.
Ezeket a megfontolásokat a kérdezőnél hagyjuk, és megfigyelésekre buzdítunk, melyekre aztán a legnagyobb örömmel fogunk válaszolni egy talán majd hatékonyabbnak tűnő módon.
A tudat/test/lelkeknek mely funkcióbéli, irányítási, megértési stb. változásai bizonyultak a leghatékonyabbaknak az elfátyolozási eljárástól várt evolúció előteremtésében?
Ré
Ré vagyok. Nehézségünk van a tiszta csatorna fenntartásában e közvetítőn keresztül. Biztonságos még a kiutalt energia határa, de fájdalmi fellángolásokat él át. Megkérhetnénk e, hogy elismételd a kérdést, mivel most jobb csatornánk van.
Az elfátyolozási eljárás után bizonyos elfátyolozott funkcióknak vagy tevékenységeknek bizonyára döntő szerep jutott kívánatos sarkosirányú fejlődések előteremtésében. Én csupán azon tűnődtem, melyiknek volt ezek közül a legnagyobb hatása a polarizációra.
Ré
Ré vagyok. A leghatékonyabb a tudat elfátyolozása volt.
Szeretnék továbbmenni ebben és kideríteni, hogy a tudat mely konkrét funkciói bizonyultak a leghatékonyabbaknak, és azt a három vagy négy leghatékonyabb változást, ami a polarizáció előidézésére jött létre.
Ré
Ré vagyok. Ez egy érdekes felvetés. Az elsődleges elfátyolozás olyan jelentőségű volt, hogy azt hasonlóképp lehet tekinteni, mint ahogy a Föld kérgében rejlő drágaköveket elfedi a föld: holott korábban a Teremtő minden arculata tudatosan ismert volt. Az elfátyolozás után a Teremtőnek majdhogy semely arculata nem ismert a tudat előtt. Csaknem mind elrejtőzött a fátyol mögött.
Ha valaki megpróbálná fölsorolni a tudatnak azon funkcióit, melyek a legjelentősebbek abban, hogy talán elősegítik a polarizációt, akkor a látás, vizionálás vagy távolba látás képességével kellene kezdenie. Fátyol nélkül az elmét nem ejtette rabul az illuzórikus időtök. Fátyollal a tér/idő az egyedüli nyilvánvaló lehetőség a tapasztalásra.
A tudat jelentős elfátyolozott működéseinek listáján lenne az álmodás is. Az úgynevezett álmodás nagy adagot tartalmaz abból, amit hogyha elérhetővé tesznek a tudatos elme számára és fölhasználnak, akkor annak nagymértékben segítenie kell őt a polarizációban.
Az elme harmadik olyan funkciója, ami jelentős és ami elfátyolozásra került, az a test ismerete. A test tudása és kontrollja, lévén, hogy nagymértékben elveszett az elfátyolozási eljárásban, ekképpen a kereső léttapasztalásából is kiveszett. Ismerete a fátyolozás előtt kis haszonnal járt. Ismerete a fátyolozás után, s annak tükrében, ami most a test komplexum tudat komplexumtól való különválasztásának sűrű illúziója, igen jelentős.
És talán a legfontosabb és legjelentősebb szerep, ami a tudat önmagától való elfátyolozásából adódóan bekövetkezett, az önmagában nem egy elme feladatkör, hanem inkább egy ezzel az elfátyolozással létrejött lehetőség. Ez pedig az akarat vagy a tiszta vágy képessége.
Rövid kérdéseket kérhetünk jelenleg. Habár maradt még energia erre a munkaülésre, de vonakodunk tovább folytatni e kontaktust, szűnni nem akaró ingadozásokat tapasztalván fájdalomfellángolások miatt, miként e torzulást hívjátok. Jóllehet nem tudunk tévesen átadott anyagról, tudunk arról, hogy számos olyan pont volt, amelynek során a csatornánk kevésbé sem volt optimális. Ez a közvetítő módfelett hithű, ám nem szeretnénk visszaélni ezzel az instrumentummal. Kérlek, kérdezz óhajod szerint.
Nos, csupán azt kérdezném zárásként: Rének egy egyéniesült része vagy entitása foglalja e el a kommunikáció céljából az instrumentum testét? Majd pedig: tehetünk e valamit a kontaktus javításáért vagy a közvetítő kényelme érdekében?
Ré
Ré vagyok. Mi Ré csoportja béliek keskeny sávú csatornán kommunikálunk az ibolyaszín energiaközponton keresztül. Mi nem tartózkodunk, ahogy mondanátok, fizikailag ebben a közvetítőben, hanem eme instrumentum tudat/test/lélek komplexuma pihen nálunk.
Szorgalmasak vagytok és lelkiismeretesek. A beállítások kiválók. Az Egy Végtelen Teremtő erejében és békéjében örvendezve távozunk tőletek. Járjatok hát, barátaim, az Egy Teremtő végtelen szeretetének és kimondhatatlan fényének erejében és békéjében örvendezve. Ré vagyok. Adonai.